Szerdán, július 6-án újabb „szomszédolásra” indultunk, csak egy kicsit messzebb. Alcsútdobozra mentünk, mert itt laknak Albrekték. És ha már eljöttünk ilyen messze, akkor megnéztünk egy hasonlóan szép, másik itteni kertet, az Alcsúti Arborétumot.
Az 1820-as években az első habsburg főnemes, József főherceg itt vásárolt magának birtokot. A Váli-völgy kedvező klímája miatt nagy hozzáértéssel elkezdett kialakítani egy 40 hektáros botanikus kertet. Sajnos a korábbi pompás kastély leégett, mára már csak a főhomlokzata maradt meg. Épen megmaradt viszont a kápolna és a babaház.
A régi növénytani gyűjteményből látható itt számtalan különleges fa, sok-sok famatuzsálem: mocsári ciprusok, hársak, óriás tuják, fenyők. Az arborétum mellett kisvasútra szálltunk és ezzel vonatoztunk be a településre. A nemrég elkészült kisvasút elnyerte mindenki tetszését, nem véletlen, hogy az a miniszterelnöknek is kedves.
Ami a lényeg: Albrekték családi háza egy nagy telken van, így jutott bőven hely virágos kertnek, pihenő udvarnak és zöldséges kertnek. Sorba megcsodáltuk a leanderek számtalan színváltozatát, a különleges lágyszárú évelőket. A konyhakertben fólia alatt növekszik a paprika, a paradicsomot egyedi támrendszer tartja. Ezek a növények még nem olyan kifejlettek, mint Horváth Feriéknél, de Laci és Ani a palántákat is maguk nevelték. A nehéz, kötött talajú kertben csodás világot hoztak létre.
A kertnéző után olyan jól tartottak bennünket (saját készítésű kolbász, szalonna, friss kenyér, sütemény, házi befőzésű szörpök), hogy alig akaródzott elindulni Fehérvárra. Közel 9 óra volt mire haza érkeztünk.
Ez a nyitott nap is nagyon jól sikerült, köszönjük a házigazdáknak.
